döcögősen mentek a dolgok...Meg se lepődtem volna, ha ott hagy, de szerencsére nem tette. Figyelt rám és nem kérdezett, hagyta, hogy csak azt mondjam el, amit szeretnék.S talán...talán hiba volt, óóó, de még mekkora, de elmondtam neki mindent. Azt is, amit még Jon se tud igazán, pedig aztán ő, tényleg mindent tud...Vagyis...Már nem....
Éppen ezért is, míg a kedves aludt úgy döntöttem úgy, hogy jobban teszem, ha drága bátyámnak is elküldöm levélben, így 9 év elteltével, hogy mi is van...
Szóval igen, leírtam neki, hogy, amikor anyu meghalt én láttam. Hogy a szemem előtt szúrta le néhány, tetves tizenéves, akiknek az arca, minden egyes július 27-én előttem van...Leírtam neki, hogy ezt szeretném, ha nem mondaná el otthon. Na meg azt is, hogy miért is tartottam eddig magamban és, miért éppen most mondom el neki...
A válasz pedig kissé ledöbbentett...Összevesztünk, nem tetszik neki, hogy miért titkoltam eddig, és az se, hogy nem ő volt az első, aki megtudta...Kaptam tőle egy kis osztást, amit nem mondanám, hogy jó néven veszek...De igaza van, mindig ő az első, akivel megosztok mindent, erre most...Na mindegy egy darabig hagyom...Tudom, hogy igaza van, és tudom, hogy ilyenkor neki kell egy kis idő. Mert, ahogy olvastam a levelet, eléggé sok indulatot véltem benne felfedezni, és ez nem jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése