Why????

Ohhh noo * fejét veri a párnák között és szinte fojtogatja magát*
Nem hiszem el, miért kellett idejönnie, miért pont ebbe az iskolába?? Miért, miért, miért? Akárhova máshova mehetett volna, de, hogy pont Magyarországra találjon rá, ez egy kicsit sokkoló.
Ahj Daniel... *mély sóhaj, a legközelebb lévő tárgy elhajítása jó messzire* Hogyan kerüljelek el én minden nap? Hogyan próbáljalak kijátszani? Annyira régen volt, erre megjelensz...
Az a lényeg, hogy ma sikerül összefutni egy régebbi ismerősömmel. Nem, Ő nem olyan, akit itt ismertem meg és nem láttam már hónapok óta. Daniel más...Danielt még a régebbi iskolából ismerem, kartársak voltunk, és nagyon közeli barátok. Talán túl közeliek, aztán jött az, hogy nekem el kellett tűnni. Ha jól emlékszem, előtte nap talán még veszekedtünk is valami miatt, aztán én egyszer csak hopp. Volt-nincs, lett. Semmit nem hagytam magam mögött, semmit nem küldtem neki, sőt a család igyekezett mindent elvágni mögöttem, hogy meg ne találjanak, ami úgy tűnik egészen eddig jól ment.
De most... Most itt van személyesen Daniel Ryle, amúltból, és én először el se szerettem volna hinni, amit látok. És, ahogy nekem tűnt, Ő is eléggé csodálkozott azon, hogy engem látt. De ahelyett, hogy veszekedett volna, csak magába zárkozóttan kérdezgetett és válaszolt. Pedig én nem erre számítottam, sokkal jobban örültem volna annak, ha nekem esik. Ha rámtámad, ha leoszt vagy csak kérdőre von, de nem így volt.
Azt hiszem ennek tényleg nem lett jó vége, így örülök neki,h ogy idő előtt ott hagyott. Egy részt már az egész kastély tele van a gonosz prefektusokkal, akik csak pályáznak az ártatlanokra, másrészt, így legalább nem szakadt fel még több seb, mert, hogy már így is sikerült néhányat felbontani...
Ennek nem lesz jó vége....Képtelenség, hogy én ebből jól jöjjek ki... *elsápad*
Somebody Help Me!!!!

Vizsgák * szinte veri a fejét a falba*
Hihetetlen, hogy én megint képes vagyok erre. Jelenleg voltam 2-n, még egyre el kell mennem mindenképpen, hogy én mennyire utálom...
Ahogy néztem jelenleg a Mágiatörténet, az, ami ki van írva. Jajjj, hogy én legszívesebben megvárnám a másik kettőt.
a lényeg az, hogy az SVK kijavítva, megvan...Na, de akkor is, hogy én mennyire utálom a vizsgákat...
*tovább veri a fejét a falba és inkább próbál nem is törődni másokkal*

Végül most jutottam el addig, hogy megnézzem azt a nyamvadt levelet.
Az első és szembetűnő tény pedig egy kép volt.
Érdekes, sose láttam még ezt a képet, és mégis én vagyok rajta.
Persze meg se lepődök, hiszen nem mondanám, hogy sok képet láttam az eddigiekben magamról.
Még régi, mégis édes, és egy kicsit elgondolkoztatott.
Aztán még több kép kipottyant, a régebbi időkből mikor még nem itt voltam...
Néhány szép emléke, amik nem is keveset jelentenek, főleg azok miatt, akik rajta vannak. Hogy ti mennyire hiányoztok nekem kölykök az hihetetlen...
Na a lényeg pedig azon van, hogy ki küldte. Mint már írtam Jon volt az, de levél vagy néhány sor sehol sincsen. Érdekes, pedig inkább lettem volna arra kíváncsi, mint erre a pár képre.
Így értelmét se látom annak, hogy válaszoljak neki valamit.
A képek meg maradnak, itt ebben a kis tömbben, más pedig úgyse veszhet el belőle.

Érdekes

Levél *lehajtja a fejét és újra meg újra elolvassa a feladót*
Itt hever előttem, de nem tudom kinyitni. Képtelen vagyok arra, hogy elolvassam, mit írtál...
Félek, félek attól, hogy lecseszel, hogy dühöngsz, hogy valami átkot tettél bele.
Azok után, amiket írtam jogosan félek nem?
ÉS nincs itt, senki *körbenéz* ismétlem senki, aki kinyissa helyettem, aki elolvassa, akiben bíznék...
Persze, Tomi, de őt se hívhatom minden pillanatban nem, de?
Les... Őt se, főleg a múltkori után nem, de istenem igazam volt, balek, béna, szerencsétlen és döntésképtelen...Én is voltam így, de hamar rájöttem, hogy melyikük kell...
Nat? Vele kéne megbeszélnem a dolgokat, neki kéne szólnom, hogy héj te lány, segítsél már, mert baj van? Kicsit furcsán hatna, főleg, hogy mostanában nem is láttam...Utoljára talán...*gondolkozik* Igen, biztos a faluban, mikor segített kicsit vásárolgatni, de azóta? Azóta mi lehet vele? Él-e? Hal-e? Nem tudom, pedig lehet vele járnék a legjobban?
*hatalmas sóhaj és ismét körbenéz*
Ez hihetetlen...Jobb, ha nem olvasom el, még nem...
Félek tőled Jon, félek, nem is kicsit és nem akarok ismét sebezhető lenni...*eldobja messze a levelet*